Névtelen Normál lap

Balatoni Kurír, 1937. aug. 4. Nagyjaink a Balaton mellett: Dr. Ripka Ferenc

Az éjjel esett, reggelre azonban kiderült, a Fonyód-Bélatelepi várhegy erdős lankái csak úgy ontják magukból az ózonos levegőt és gerlicék bugása kísér, amint Kupa vezér egykori várának menedékes oldalán haladok felfelé. Néhány kanyarulat sakkor látom, mennyire helyénvaló volt ama gondoskodás, mellyel a Márffy-tér széleit padokkal rakták tele, mert bizony még a legedzettebb „balatoninak” is le kell ülnie a csodálkozástól, mikor a platóról hirtelen megpillantja az alatta szétterülő panorámát. Valóban a Balatonvidék egyik legcsodálatosabb kilátása tárul szemeink elé!
Mélyen alattunk a víz szélén mint játék mozdony füstölög a gyorsvonat, a horizonton pedig a maga végeláthatatlan tágasságával terül el előttünk Keszthelytől Tihanyig a valószínűtlen zöldeskék fényben ragyogó víztükör, melyen fehér papírszeletkék gyanánt úsznak a friss szélben dagadó vitorlák. Éppen szemközt a testes Badacsony könyököl bele a tóba, tőle jobbra és balra kíváncsi bakfisokként nyújtják ki karcsú nyakukat Tóti és Gulács, a háttérben Csobánc és Szigliget roskadozik a tetejükön ülő várromok szürke kőtömegei alatt, a távolban pedig a Halápi hegy koporsóalakja emlékezteti a szemlélőt az elmúlásra... Előttünk azonban ízlésesen elrendezett virágrondók és gruppok teszik elevenebbé a képet, dr. Szaplonczay Manó, a nagyérdemű első somogyi tisztiorvos bronzarcképe virágkeret közepéből néz szembe a vakító napfénnyel, hátunk mögött pedig előkelően csöndes villák sorakoznak némán a reggeli ébredezésben nyújtózkodó fehér kerítések mögött, a gróf Zichy Béla egykori földesúr által alapított telepen. *

A Ripka villát (ma Bartók B. u. 32.) arról a festett Madonna képről lehet megismerni, mely a bejárattól nem messze egy hatalmas fa törzsén ékeskedik, egyébként kapuja tárva-nyitva van, amit mindjárt a gazdára jellemző vonásként veszünk tudomásul. Mert csakugyan, mikor az üveges terasz alá érünk, már ott találunk néhány embert, akik - mint telefondróton a fecskék - a fehér padon egymás mellett ülve várják, hogy „a Méltóságos Úr” lejöjjön. Könnyen kitalálhatjuk, hogy ügyes-bajos dolgaikon eligazodni nem tudó falubeliek ezek, akik nem veszik tekintetbe azt, hogy a villa ura pihenni akar itt, hanem utána hordják ide is tanácsot, segítséget váró gondjaikat.
És e reményükben nem is csalatkoznak. Amint Ripka Ferenc robusztus, erőtől duzzadó alakja a lépcsőn megjelenik, haptákba vágja magát a kis csoport s egyik mindjárt elő is áll a kérelemmel: hosszadalmas, a lényeget egyáltalán nem érintő bőbeszédűséggel adja elő, hogy fia el szeretne Pesten helyezkedni, mint tanonc, de nem tud lakatosmestert találni, akinél elhelyezkedhetne. Budapest egykori főpolgármestere végtelen türelemmel hallgatja végig a fiáért aggódó apa lamentálását, egy szóval sem szakítja meg a panaszos szóáradatot, csak mikor már végeszakad, adja meg a rutinos audiencia adó bölcsességével az ügyet mindjárt a helyes vágányba terelő tanácsát, melyre bizonyára élete végéig hálásan fog visszagondolni a kveruláns...
Végre kifogynak a várakozók és szíves szóval tessékel beljebb, illetve a tágas hallba, melyről talán még szebb a kilátás, mint az alsó teraszról. Itt az ember figyelmét mindjárt felkelti az a közel 1 1/2 méter átmérőjű, korona lakú remekbe faragott facsillár, melyen a magyar motívumú virágok egész erdeje ékeskedik. Körül a székeken pedig mindenütt leterített buzsáki varrottas és faragott kulacs árulja el, mennyire pártolja a ház ura a magyar népművészetet. De a szomszéd szoba csillárja sem mindennapi: ott meg egy hatalmas aratókoszorú csüng alá piros és kék mezei virágoktól tarkítottan a kalászok között.
Az onnan nyíló úriszoba is nevezetes: egy alkalommal minisztertanácsra gyűltek benne össze Bethlen István gróf elnöklete alatt Vass József, Rakovszky Iván, sőt Vass József több nyarat is itt töltött a villában, egy részére berendezett külön, egyszerű kis szobában, melyet még ma is az elhunyt miniszter arcképe díszít.
Előadom, hogy jövetelem célja, interjúsorozatot készíteni arról, hogy hazánk vezérférfiait mi indította arra, hogy pihenő idejüket a Balaton mellett töltsék és itt szerezzenek ingatlant állandó nyári tartózkodási helyül, mikor pedig módjukban volna évente a legdivatosabb külföldi fürdőhelyeket is felkeresni?
Közben behozza a tízórait a Nagyapának egy bájos, sudárnövésű leányunoka s a jóízű villásreggelizés közben kapom a megszívlelendő választ:
„Egyrészt fontos szempont, hogy a pénzt tartsuk itthon, azután meg a közel három évtized óta, hogy itt nyaralok, azt tapasztalom, hogy a Balaton minden fáradtságot, idegességet eltüntet s minden ősszel felfrissülve, regenerálódva tudtam visszatérni munkahelyemre. Azután meg egyik leánygyermekem, akit sírva nevelt az édesanyja, mert oly gyenge gyerek volt, hogy nem hitt a megmaradásában, itt annyira kifejlődött, hogy bárki is megirigyelhetné és 3 egészséges gyermek édesanyjává lehetett.
Engem tehát a hála is itt tart, mert annyi jót kaptam ettől a hegytől! Én azok közé az emberek közé tartozom, akik nem feledkeznek meg arról, akitől vagy amitől jót kaptak. Ez ugyan ma nem divat, de én büszke vagyok erre és politikámba is mindig ez elv mellett fogok kitartani...”
Elértem, hogy mire céloz és szóvá teszem a fürdőtelep elnökeként annak fejlesztése körül szerzett el nem múló érdemeit, melyeknek csak szerény jutalma, hogy annak legszebb útját róla nevezték el.
„Bizony, itt sem hagy nyugton a munka vágya. 22 évvel ezelőtt, még nagyon el volt hanyagolva a község; az utak rosszak, nyáron porosak, télen sárosak voltak, fenn a hegyen levő község úgyszólván hozzáférhetetlen volt. De Bethlen István és Vass József támogatásával sikerült az útkérdést megoldani, a villanyvilágítás bevezetésére is adtak kölcsönt. A hitélet igen gyenge lábon állott. A kommün után megépült 1921-22-ben a templom és a plébánia anélkül, hogy ez a közösségnek pénzébe került volna. Az anyagot összekoldultuk, a falubeliek csak fuvart és napszámot adtak. Így haladtunk lépésről-lépésre s mondhatom, most már az az „emberi önzés” is itt tart, hogy a végzett munka eredményében gyönyörködhetem. Az alkotó munka szeretete a legerősebb kapocs, mely az embert egy vidékhez köti. De még mindig igen sok a teendő, kedvező jelenség azonban, hogy a telep válogatott közönsége megértő és harmonikus összefogással támogat minden szép gondolatot, hogy megvalósítható legyen.
Megoldatlan kérdés volt eddig, mi történjék a Várhegy tetejével, ahonnan a legelragadóbb a kilátás úgy a Balaton, mint a déli Somogy vidék felé.
Valaha itt Kupa vezér vára állott, igen sok faragott kő és a ma is jól látható sáncárok mutatja azt, hogy itt volt a pogányság utolsó menedéke. Innen indult Kupa Veszprém vára ellen, hogy ott Szent István király hadait megtámadja.
A jövő Szent István évvel kapcsolatban olyan koronát akarunk helyezni e Várhegy homlokára, hogy az mint idegenforgalmi attrakció is párját ritkítsa a Balatonvidéken.
Tervet dolgoztattam ki egy Szent István apostoli kettős kereszt felállítására, mely a hármas címerhalom fölött kb. 18 m magasan emelkedjék, előtte oltárral, melynél minden Szt. István napon főpapi mise mondatnék. Ünnepélyes alkalmakkor a keresztet reflektorok világítanák meg, melynek fénye az egész Balatonon látszanék. Az egész emlékmű vörösberényi kőből és bazaltból készülne s mintegy 15 000 P-be kerülne.
Ezzel az emlékművel is hangsúlyozni akarom, hogy a telep céljához tartozik a nemzeti és keresztény szellem fenntartása. Éppen ezért itt nem tűrjük a szemérmetlenségnek orgiáit és nálunk fürödni csak teljes fürdőruhában lehet. A tisztes polgári erkölcsöt a fürdőhelyen is meg kell tartani s azt nem vetheti le a ruházattal együtt az, aki a Balatonba megy fürdeni. Aki idejön, az szokja meg, hogy az emberek itt is tisztességes polgári erkölcsben élnek. Éppen emiatt nagyon meg is válogatjuk azt, akit ide befogadunk.”
Lassan megindulunk lefelé a kert üde pázsitján, melynek zöldjét a ritka cyklamenbokrok tarkítják; az igézetes panoráma ismét varázslatos körébe von:
„Igen, nemrég volt itt a svájci orvosegyesület elnöke. Azt mondta: én svájci ember vagyok, a természet szépsége nem meglepő nekem, de ilyet még hazámban sem lehet látni. Ha lett volna részére megfelelő lakás, a windsori herceg is ide jött volna.”
Jövőre tehát állani fog a Várhegyen Szent István keresztje s védőn fogja kiterjeszteni árnyékát Bélatelep hitélete fölé. Világi ügyekben azonban itt áll Ripka Ferenc és gondosan ügyel az ő szívéhez nőtt gyönyörű otthonára. Adja az Ég, hogy ezt még minél hosszabb ideig tehesse, friss munkakedvvel és még frissebb Balatonadta egészséggel! (Dr. Margittay Rikárd)

H-8640 Fonyód, Szent László u. 7.
Tel./fax: 85-361-755. ; e-mail: civil3711@mail.datanet.hu
Adószám: 19199256-1-14. - Számlaszám: OTP Fonyód 11743095-28960003.
Az oldalakat szerkeszti:
Varga István ; Tel./fax.: 85-560-033.