Háttér - rövid áttekintés a város jellegéről
Fonyód község 1989-ben lett várossá, de jellegét tekintve döntően kisváros maradt. Véleményem szerint helyzete némileg különös mind fekvését, lakosságának összetételét, mind gazdasági funkcióját, működését tekintve. Fonyód a Balaton déli partján két gyönyörű dombra települt - ez adja elhelyezkedésének jellegzetes voltát.
A Balaton - mint idegenforgalmilag vonzó tényező - mellett egy nem kisebb csábító erővel rendelkezik a település: a két domb hűvös erdeivel, andalító sétányaival és mesebeli villáival a fürdőváros egy másik arculatát mutatja meg az idelátogatónak. A látvány határtalan nyugalmat és harmóniát sugároz, ötvözve ezt szinte gyógyító tisztaságú klímájával.
Fekvését, de építészetileg kialakult profilját is nézve Fonyód egy vonzó, esztétikus városka. Funkcióját tekintve - mivel balaton-parti település - egyértelműen az idegenforgalmi tényezők dominálnak.
Bármilyen kecsegtető is azonban a szép, nyugodt déli táj, a hidegebb hónapokban mégsem látogatják sűrűn se külföldi, se belföldi turisták. Ebből kifolyólag Fonyódon úgynevezett szezonális életmód bontakozott ki, mely a nyári hónapokban válik élénkebbé. Ekkor "beindul az élet" -mondják. Látástól vakulásig dolgozik ilyenkor boldog, boldogtalan, hogy összegyűjtse a "télire valót".
A pangás szeptembertől májusig terjedő időszakra tehető, és ez az időintervallum - ismerve az egyre szűkülő idegenforgalmi lehetőségeket - csak egyre nő. A fenti okokból kiindulva érthető, hogy Fonyódon egy sajátos gazdasági és - ebből kiindulva - társadalmi jelleg alakult ki. Ez a jelenség maga után vonzza, hogy a nyáron csillogó-villogó, zűrzavaros kavalkádból nem marad szinte semmit az ősz beálltával. Az emberek visszavonulnak otthonukba - akár a medvék: téli álmukat alusszák.
A munkahelyek száma is lényegesen lecsökken ilyenkor. Majdhogynem megszűnik minden mozgás. A lakosok reggel elintézik legfontosabb tennivalóikat, majd amint lehet, visszavonulnak. Bizton állíthatom, hogy az idelátogató egy hűvösebb hónapban délután öt órakor egy árva lélekkel nem találkozik. Mindezt abból az okból kifolyólag írtam le, mert fontosnak tartom a fent említett jelenséget ismerni ahhoz, hogy egy kívülálló képet kapjon a város sajátosságairól.
A település különös helyzetéhez hozzátartozik még a lakosság összetételének bemutatása is - a teljesség igénye nélkül. Egy ideillő szóval tudnám ezt legegyszerűbben kifejezni: heterogenitás. Számszerű adatok közlése nélkül, de hozzávetőlegesen említem meg, hogy a fonyódi "őslakosok" száma az egyéb környező falvakból és az ország más tájairól betelepülőékhez képest kevés. Ennek fő oka az úgynevezett üdülővárosjelenségben keresendő.
Nagyon sokan telepedtek be a XX. század második felében főleg a külső-somogyi településekből új lehetőségeket látva Fonyódban. Tulajdonképpen így alakult ki Fonyód lakosságának mai arculata.
A város történetében egy töréspont volt, hogy az 1950-ben megszerzett járási székhely szerepét 1975-ben elvesztette, intézményeinek fejlődése megtorpant, és meg lett fosztva attól a megbízatástól, melyet huszonkilenc falu vonzáskörének központi szerepköre jelentett számára. A meglévő civil társadalom bizonyos mértékig atomizálódott, és csak nehezen szervezhető újjá, de ezt a feladatot a Fonyódi Városvédő- és szépítő Egyesület igyekezett és igyekszik felvállalni. Talán az utóbbi tendenciának és a heterogenitásnak is tulajdonítható az a bizonyos társadalmi elidegenedés, elszigetelődés, amelyről az előző oldalakon írtam.
Ennek ellenére létezik egy kis társadalmi mag, mely holdudvarával igyekszik ezt a bizonyos szinten éretlen települést érettebbé, működő képesebbé tenni. A felsorolt sajátos helyi tényezők gátló és előrevivő hatásait figyelembe véve tanulmányoztam az egyesület működését.