Az alapító (Tíz év mérlege)
A hetvennégy éves Csutorás László, ki két éves volt, mikor a szülei ideköltöztek Fonyódra, negyvenkét éven át dolgozott a Fővárosi Nevelőotthonban, mint tanár. Családja és saját sorsa ezer szállal kötődik Fonyód történetéhez. Élő helyi almanach ő, akinek csak magába kell néznie, és lapozva emlékezetében, már sorjáznak is elő rég elfelejtett nevek, dátumok események.
Mikor felkerestem, a Várdomb, az őstölgyes tövében épült házában, napfényben úszó üvegteraszán, épp az egyesület alakulásának tíz éves évfordulójából aktuális közgyűlésre készült. Asztalán cédulák, jegyzetek, a polcon Fonyódról szóló cikkek gyűjteménye és dobozok, tele megsárgult fényképekkel, rajtuk rég eltűnt épületek, emlékművek... összességében egyedülálló gyűjtemény.
- Nehéz szólnom az elmúlt tíz évről - meséli - hisz oly sok örömet és keserűséget hoztak ezek az évek számomra. Az volt a szándékunk, hogy leginkább a múlt század közepéig visszanyúlva, megmentsük a még fellelhető értékeket. Ha a tíz év mérlegét nézzük, a szándékunk sikerült is. Nonprofit jellegű, saját vagyonnal alig rendelkező szervezet vagyunk s ezért inkább felfedező és szorgalmazó szándékkal inkább katalizátorként működünk az értékek megmentésében. Így szinte minden új építményben, létesítményben ott van a mi munkánk is. Így a Delta előtti dísztér, a kollégium előtti szökőkút, a fácános palánkvár, a virágosítások, a zenepagoda és még sorolhatnám, a mi érdemünk is.
Persze kudarcaink is voltak. Például Mihály Gábor szobrászművész már 1994-ben egy, a Sport a művészetben elnevezésű szobrásztelepet szeretett volna itt meghonosítani a táj ihlető hatása miatt. Bélatelepen találtunk is egy megfelelő partszakaszt erre a célra, de az akkori képviselőtestület pragmatikus okokból elutasította ezt a tervet. Pedig a város egy-egy ajándékszoborral gazdagodott volna, melyeket a Magaspart sétányon szerettünk volna felállítani. Erről a tervről én még mind a mai napig nem tettem le. S a kudarcok továbbra sem keserítenek el bennünket.
Közeledik az államalapítás és a kereszténység felvételének ezer éves évfordulója. Terveink között szerepel az eddig Fonyódról megjelent írások tematikus összegyűjtése. Szeretnénk a várhegyi kilátót felépíteni egy apostoli kettős kereszttel, ez a terv egyébként már a bélatelepi Fürdőegyesület elgondolásai között is megtalálható volt. Elkerülhetetlen immár egy helytörténeti múzeum kialakítása s egy, az értékeinket feltáró helyi lap beindítása.
Tervezünk egy ismeretterjesztő helytörténeti sorozatot is, melyet akár a helyi tévén sugározva, dia, fotósorozatok, portrék és riportok vetítésével kapcsolnánk össze. Az utóbbi időben sikerült pár fiatalt is mozgósítanom, mert a folytatás az ő kezükben van. A helyi pedagógus társadalom részéről sajnos általam is érthetetlen passzivitással találkozunk.
Nehéz feladat előtt állunk a következő években, mert a már megteremtett értékek mellett most a helyi társadalom állóvízének mozgósítása lenne most a célunk. Voltak már itt is eredményeink, ausztriai kirándulásokat szerveztünk, hogy az ittenieknek bemutassuk az osztrák városrendezési és virágosítási eredményeket követendő példaként. Az eredmény nem maradt el, hiszen csak körül kell nézni Fonyódon. Mindez idegenforgalmi vonzerőt jelent a fonyódiaknak, és a lélek jobbulását, mert hiszem, ahogyan az ember hat a környezetére, az is visszahat őrá, és a kettő egyensúlya harmóniát jelent. Ezt a munkát csak szeretettel, alázattal és önzetlenül lehet végezni. És ez ritka tulajdonság manapság. Ám némi kárpótlás a közösség vagy annak egyes tájainak elismerése és megbecsülése. Az ember alkotó, kezdeményező lény, és egészséges aktivitással igyekszik a szépség megteremtése és megőrzése felé. Hogy élvezze azt s másoknak is örömet okozzon vele.
Ahogy kikísér kapuján az október végi napfényben, alattunk már hullatták levelüket a Kossuth erdő fái és mögöttünk türkizkéken csillogott a tó vize.