SZINYEI MERSE PÁL FONYÓDON

1997. május 30-án a Bartók Béla utcai volt Velics-villa falán avattuk fel
Szinyei Merse Pál emléktábláját.
Az avatóbeszédet Szinyei Merse Anna, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa,
a festő dédunokája monda el.

1905 óta, amikor késői sikerei részeként Szinyeit kinevezték az Országos Mintarajziskola – a későbbi Képzőművészeti Főiskola – igazgatójává, a festő az év nagyobbik felét Budapesten töltötte és csak a nyári hónapokra utazott haza a felvidéki Jernyére. 1916-ban azonban a háború miatt nem térhetett vissza szeretett szülőföldjére, ezért családjának más nyaralóhelyről kellett gondoskodnia. Nem tudjuk, hogyan esett a választásuk Fonyódra, de az tény, hogy 1916 és 1917 nyarán a Welics-villát bérelték ki, mely a híres panorámaúton fekvő remek nyaralók egyik legszerényebbike volt, de számukra épp elegendően tágas. A nyaralásra az idős festővel tartott Rózsi leánya és két, nemrég elárvult gimnazista fiúunokája, akiknek a felügyeletére egy főiskolai festőnövendékét, Molnár C. Pált kérte fel. Özvegyen maradt Félix fia nem tudott velük tartani, mert be kellett vonulnia a hadsereghez, és a frontra ment, csak szabadságoláskor látogatta meg őket. Édesapám, a festő idősebbik unokája – szintén Szinyei Merse Pál – így emlékezett vissza erre az időre: "Hogy a kellő hangulat vagy mondhatnám ihlet mennyire szükséges volt festéséhez, ezt legjobban kétévi balatoni nyaralásunk alatt tapasztalhattam. Első nyáron napról napra ott üldögélt a Balaton partján, és nézegette a a legkülönbözőbb színhatásokat mutató nagy víztükröt. Néhány képet festett ugyan, de apám és Rózsi néni részéről állandóan megújuló biztatásokat rendszerint azzal utasította el, hogy a part mellett állandóan fújt a szél, és felborítja a festővásznát. Ezért télen egy szétszedhető deszkakabint csináltatott Pesten, és ezt vitette le következő nyáron Fonyódra. A közvetlenül a vízparton felállított nagy kabinnak kis hátsó ajtaja volt. Itt a legnagyobb napsütésben, esőben vagy szélben is festhetett. Mindennap lement a kabinhoz, órákon át nézegette abból a vizet, és néha festegetett is, de nagyobb mértékben itt sem látott hozzá a festéshez. Valószínű, valami nem tetszett neki... Pedig ha minden körülmény kedvező volt számára, és kedve volt a festéshez, nagyon gyorskezű volt. Fonyódi nyaralásunk alatt egyszer egy szép helyet nézett ki magának a bélatelepi fürdőtelepen túl, a Balaton partján, egy kis nádassal. Másnap reggel csónakba ült velem és Ferkó öcsémmel, és így vitette magát a helyszínére. Délben már a kész képet vihettük haza."

A források szerint Szinyei Merse tíz képet festett a Balatonnál, ebből bizonyíthatóan az első nyáron hatot, hiszen ezek már szerepeltek az az évi téli kiállításon az Ernst Múzeumban. Így tehát nem sokat számított a deszka műterem: az 1917-es nyaraláskor még annyit sem festett, mint az előző évben. Eleinte még vonzotta a folytonosan változó hatalmas víztömeg, és több képen is igyekezett rögzíteni a különféle színű hullámok szelídebb vagy vadabb játékát. A kisebb tanulmányokon a színhatásokat próbálta ki, ahogy a napsütés változásaival zöldre, majd sárgásra vált a víz. A legjobban sikerült a ma sajnos lappangó Háborgó Balaton című kép. Mivel öreg szeme már nem tudta jól megkülönböztetni a hullámzó víz finom részleteit, megkérte unokáját, hogy készítsen számára fényképeket a viharos hullámokról. Ezek közül a legjobban sikerülteket felnagyíttatta, és így nyugodtabban tudta rajtuk megfigyelni a hullámtarajok különféle természetét. A nagy képnél fel is használt egyet s mást ezekből a pillanatfelvételekből, de sosem pontosan úgy, ahogyan a fényképen látta – aminthogy a természet közvetlen megfigyeléséből sem szolgai másolás következett, hanem csupán a képi világba áttranszponált lényeg megragadása.

A Balaton a fonyódi partról című festményen mesteri kézre vall, ahogyan az ég és a víz elé rajzolódó meredek partfal sziluettje teret hasít magának. A többi balatoni képbe fokozottabban belefogta a partmagaslaton csoportosuló fákat, bokrokat, így ezek a kompozíciók a hatalmas távolságokig elkalandozó tekintet térben megtett útját is rögzítik. Biztos ösztönnel talált rá a messzi panorámában egymás mögött sorakozó tájelemek legmegfelelőbb, emellett teljesen egyszerű téli érzékeltetésére. Épp ezért ért el e nagyszabású látványfestésben is mindig tiszta és lezárt képhatást. Egyetlen, leginkább kínálkozó motívum volt csak, melynek lefestését Szinyei kifejezetten kerülte, és ez a Badacsony. Pedig Fonyódról a túlpartra nézve az egész panorámát uraló motívum a híres hegy, mely számtalan más festőt sokszor megihletett. Még a művész leánya, Rózsi is festett róla ugyanezen nyáron képet. Szinyei ellenszenvének az oka Molnár C. Pál szavaiból világosodik meg, aki az unokák nevelőjeként töltötte ezt a nyarat a családdal. Szinyei a Badacsonyt "formátlan koporsónak találta, mely kellemetlenül pöffeszkedik a túloldalon, és behemód nagy tömegével aránytalankodik a zalai part egyébként kellemes vonulatú összhangján. El is nevezte »nagy dögnek«, ami a formájában rejlő asszociáció folytán, úgy lehet, találó is". Szinyei tehát balatoni látképein sosem nézett szembe a túlparttal, hanem kissé ferde irányban kitekintve kerülte el a számára antipatikus jelenséget, a koporsó formájú hegyet, mely talán közelgő halálának előérzetét erősítette benne. A művész egyéniségét elemző Molnár Géza pedig arra emlékeztetett, hogy "erre a vízre azt mondta, hogy nagyon különös: nem engedi magát lefesteni."

Ha tehát Szinyei úgy gondolta, hogy a más-más nézőpontból rögzített, különféle problematikájú festmények létrehozása után már nem mond számára többé újat a táj, abbahagyta az alkotómunkát. Amikor aztán végre visszatérhetett Jernyére, megint újult erővel vetette magát a festésbe. Mindez nem azt jelentette, hogy nem érezte magát jól Fonyódon, éppen ellenkezőleg! De szépen illusztrálta egy régebbi kijelentését, miszerint: "csak azt a vidéket interpretálom teljes örömmel, amelyhez hozzá vagyok nőve, amelyet nemcsak a szememmel, hanem a lelkemmel is látok..."5 Szinyei Merse Pál, a szelíd lankák, dimbes-dombos, színpompás felvidéki tájak festője számára így a balatoni nyarak főként érdekes epizódot jelentettek, az öreg szervezet új energiákkal töltekező pihenőidejét – akárcsak mindannyiunknak, akik e nekünk oly kedves tájra látogatunk. Hogy aztán itt szép képek is születtek ecsetje nyomán, az már a zseni ajándéka volt az utókornak.

Szinyei Merse Pál Fonyódon - Molnár C. Pál visszaemlékezése

Csutorás László az Egyesület elnöke az emléktáblánál

H-8640 Fonyód, Szent László u. 7.
Tel./fax: 85-361-755. ; e-mail: civil3711@mail.datanet.hu
Adószám: 19199256-1-14. - Számlaszám: OTP Fonyód 11743095-28960003.
Az oldalakat szerkeszti:
Varga István ; Tel./fax.: 85-560-033.