Ripka Ferenc életrajzai az Országgyűlési Almanach köteteiben

-- Magyar Országgyűlési Almanach, 1931-1936
Ripka Ferenc dr.
Budapest székesfőváros főpolgármestere. 1871-ben született Isaszegen. A középiskolát a budai II.ker. főreáliskolában, főiskolai tanulmányait pedig részben Budapesten, részben Kolozsváron végezte. Államtudományi doktori oklevele van. Magyar királyi udvari tanácsos, a Ferenc József- rend lovagja, a vitézségi érem szalagjával díszített koronás érdemkereszt, a kormányzói ismételt elismerést jelképező koronás ezüstérem, a „Pro Ecclesia et Pontifice” pápai kereszt és a bolgár polgári érdemrend tulajdonosa. Fonyód község díszpolgára. A főváros közéletében már régen vezető szerepet visz. Különösen népszerű már évtizedek óta a Krisztinavárosban, ahol elnöke a Krisztinavárosi Róm. Kat. Egyházközségnek, a Budai Társaskörnek, a 33-as Labdarúgó Klubbnak és elnöke a világhírű Budai Dalárdának, amely az ő buzgó és szeretetteljes vezetése alatt szerzett dicsőséget a magyar névnek az egész világon, legutóbb Londonban, ahol magyar dallal győzte meg angol hallgatóságát a magyar kultúra magas színvonaláról. Elnöke a Klotild Szeretetház Egyesületnek és a fonyódi Gróf Zichy Béla-telepnek, amelyet ő virágoztatott fel nagyszerű fürdőteleppé. Számos közérdekű intézménynek díszelnöke, tiszteletbeli és alapító tagja. Közéleti szereplésének kezdete arra az időre esik, amidőn a magyarországi városok, a németek példáját követve, nagyarányú mozgalmat indítottak a monopolisztikus jellegű közüzemek községesítése érdekében. Ripka Ferenc akkor a Ganz villamossági társaság cégvezető főtitkára volt, és mint ilyen vett részt a legtöbb magyarországi világító üzem megszervezésében s gyakorlati tapasztalatait a székesfőváros törvényhatóságában, mint bizottsági tag értékesítette. E téren közismertté vált szakavatottsága alapján meghívást kapott Budapest székesfővárosi tanácsától, mely rábízta a városi kezelésbe vett gázművek vezérigazgatóhelyettesi, majd pedig vezérigazgatói állását. Ebben a minőségében építette a főváros óbudai gázgyárát, amely nemcsak szakszerű berendezéseivel, hanem népjóléti intézményeivel is a legnagyobb elismerést biztosította részére. Tevékeny része volt a székesfővárosi elektromos áramszolgáltatási üzemek megváltásában is és más fővárosi üzemek fejlesztésében. Mint buzgó katolikus részt vett egyháza társadalmi gyűjtés útján ő építette például a fonyódi katolikus templomot és plébániát. Élénk részt vett a Szent István Társulat igazgató-választmányában és jórészben neki köszönhető a Krisztinaváros hitbuzgalmi fellendülése. Mint politikus mindig nemzeti alapon állott és keresztény szellemben a társadalmi béke, a felekezeti türelmesség híve volt. Ezért is vállalta 1925. július 11-én Budapest székesfőváros főpolgármesterségét, hogy megbékítse az egymással ellenségesen szembenálló pártokat. 1926-ban ugyan a polgármesterválasztásnál kisebbségben maradt, pártja, az egységes polgári községi párt azonban nagyon megerősödött és nemcsak a fővárosi politika, hanem az országos politika egyik jelentős oszlopává is lett. Főpolgármestersége alatt a főváros háború utáni súlyos viszonyok ellenére is becsületes fejlődésnek indult. A főváros szeretetétől eltelt lelke, erős szociális érzéke mindig megtalálta a helyes utat a pártok harcai között is. A főváros lakosságának bizalma és szeretete kíséri működését. Az új fővárosi törvényben ráruházott nagy hatalommal mindig a főváros javára élt. Ripka igen érdemes irodalmi munkásságot fejtett ki; legjelentősebb művei a „Mechwart-album”, „Gödöllő, a királyi család otthona”, „Erzsébet királyné Gödöllőn”, „A városi közüzemek és azok szervezete”, „Bécs és Berlin világítási közüzemei” és „Budapest elektromos telepe”. Számos előadást is tartott közgazdasági és városgazdasági kérdésekről és számos közleménye jelent meg ezekről a kérdésekről különböző lapokban és folyóiratokban. 1927 óta tagja a felsőháznak.

-- Magyar Országgyűlési Almanach, 1939-1944
Dr. Ripka Ferenc
1871-ben született Isaszegen. Római katolikus, nős, Budapest nyugalmazott főpolgármestere. Középiskoláit Budapesten, az egyetem jogi karát részben ugyanitt, részben Kolozsvárott végezte. Tanulmányútjai során megfordult Nyugateurópa minden államában és a Balkánon. Főként a világítási telepeket és az üzemüket ellátó forrásokat tanulmányozta és mint a Ganz-féle villamossági társaság főtitkára résztvett a legtöbb magyar világítóüzem megszervezésében. Gyakorlati tapasztalatait a főváros törvényhatóságában is érvényesítette. Mint közismert szakembert hívta meg a főváros tanácsa a városi kezelésbe vett gázművek vezérigazgatóhelyettesi állásába, később pedig a vezérigazgatói székbe. Nevéhez fűződik az óbudai gázgyár építése, amely mind szakszerű berendezésével, mind népjóléti intézményével a legnagyobb elismerést keltette. Nagy része volt a székesfővárosi elektromos áramszolgáltató üzem megváltásában, általában a fővárosi üzemek fejlesztésében is. Mint törvényhatósági bizottsági tag már régóta tekintélyes szerepet tölt be a főváros közéletében, 1925 júliusában Budapest székesfőváros főpolgármestere lett, és az új fővárosi törvényben ráruházott nagy hatalommal mindig a főváros javára élt. 1926-ban kisebbségben maradt a polgármesterválasztásnál, pártja, a Községi Polgári Párt azonban megerősödött, és a fővárosi politika egyik irányítója lett. Budapest idegenforgalmának emelésében és a Balaton-kultusz fejlesztésében nagy érdemeket szerzett. Megteremtette a Szent-István hét nagy vonzóerejű ünnepsorozatát. A katolikus társadalmi mozgalmaknak is tevékeny részese. 1932-ben vonult nyugalomba. A Nyomorék Gyermekek Országos Otthonának díszelnöke, a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete vezérlőtanácsának tagja, a Baross-Szövetség Hazai Iparpártoló Propaganda Nagy Bizottságának díszelnöke. Érdemei irodalmi munkásságra tekint vissza. Jelentősebb művei: Mechwart-Album, Gödöllő, a királyi család otthona; Erzsébet királyné Gödöllőn; A városi közüzemek és azok szervezete; Bécs és Berlin világítási közüzemei; Budapest elektromos telepe. Közgazdasági és városgazdasági kérdésekről sok előadást tartott. Udvari tanácsos, a Ferenc József -rend lovagja. Tulajdonosa a Magyar Érdemrend középkeresztjének a csilaggal, és még sok más kitüntetésnek. Fonyód díszpolgára. A felsőháznak megalakulásától kezdve tagja.


| Aktuális | Az Egyesület története | Tagok | Tevékenység | Terveink |
| Helytörténet - dokumentumok |
Kezdőlap

H-8640 Fonyód, Szent László u. 7.
Tel./fax: 85-361-755. ; e-mail: civil3711@mail.datanet.hu
Adószám: 19199256-1-14. - Számlaszám: OTP Fonyód 11743095-28960003.

Az oldalakat szerkeszti:
Varga István ; Tel./fax.: 85-560-033.